Egy pillantás csupán,
És rögtön érzem jobb lesz majd ezután.
Az esti félhomály,
Az ártatlanság fátylát szőtte Rám és Rád.

Úgy rohan a világ,
De melletted megéltem száz csodát
És minden ami fájt
Ha menned kellett, új börtön bezárt, így várt

A napsugár, csak hull még Ránk
És messze száll ma minden bánat
Az álmok tavaszán,
Ma újra látlak, és nem engedlek el, ezután

A napsugár, csak hull még Ránk
És messze száll ma minden bánat
Az álmok tavaszán,
Én megtaláltalak, és nem engedlek el, ezután.

Még elhiszed talán,
Hogy érted szótlan, hallgat, néma a szám.
A tegnap színpadán,
A függöny szélén néztem a résen át, csak Rád.

A sorsunk viharán,
Te követtél s én álmodtam az irányt,
S minden ami fájt,
Egy mosoly mélyén megnyugvást talált, így várt

A napsugár, csak hull még Ránk
És messze száll ma minden bánat
Az álmok tavaszán,
Ma újra látlak, s nem engedlek el, ezután

Rövid az út és véget ér,
Ha őszbe fordul a nyár
Sebzett a szív, ha ennyit ér
Nem remél csak vár,

A napsugár, csak hull még Ránk
És messze száll ma minden bánat
Az álmok tavaszán,
Én megtaláltalak, és nem engedlek el, ezután.