A Volkswagen az elmúlt időszakban követett modellpolitikája szerint egy azonos platformra a lehető legtöbb ruhát akarta ráhúzni, ezzel is optimalizálva a fejlesztési és gyártási költségeket. Ennek az elgondolásnak az eredménye a Golf családba tartozó családi autó és sportkocsi is, valamint az egyterűek táborába tartozó Touran. A Scirocco esetében hasonló módszert alkalmaztak, csak a másik irányba. Egy kicsit alacsonyabbra szabták a Golfot – Golf Minus – és elkészült a Scirocco. A másik elmélet szerint a VI-os Golf tervezésekor nem a jelenleg ismert változat látott először napvilágot, hanem a Scirocco, csak azt nem engedte a vállalat vezetése Golf néven piacra dobni.

A kétliteres dízelmotorral szerelt, 140 lóerős Scirocco ma már nem tűnik szentségtörésnek, vége azoknak az időknek, amikor az üzemanyag neve benzin volt. Az autó formája önmagáért beszél, a Passat CC után ismét egy olyan Volkswagen született, ami kifejezetten jól néz ki. Méretei a Golf-ét közelítik, a legjelentősebb eltérés a magasságukban van. A Sciricco erősen lejtő, kupés tetővonala a modell egyik jellegzetessége, de a használat rovására még nem megy. Hátul egyébként is csak ketten férnek el.

A műszerfalra tekintve Golf-os érzés uralkodik el az emberen, igazából nagy különbség nincs a kettő között. A már említett, kevéssé design-os, de kényelmes első ülések tág tartományban állíthatók, mindenki magára tudja szabni a vezetési pozíciót.
Kívülről, és némileg belülről is dinamikus, fiatalos hatást kelt a Scirocco.

Menetteljesítményei nem jobbak, mint az ugyanilyen 2.0 TDI motorral szerelt bármelyik testvéréé. A vezetése sem különbözik egy alsó-középkategóriás autóétól, egyedül a formája az, ami különlegessé teszi. Az autóvásárlók legnagyobb hányadának viszont ez az egyik legfontosabb szempontja, így nekik tökéletes választás lehet a Scirocco.

A teszt alatt beérte 7 liternél kevesebb gázolajjal, ami a gazdaságosságát is bizonyítja.